|
2007-10-01 17:50:37, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
A kutyám
Halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
Boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
Jég, ha ver: nem veri el nyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem.
Négy év óta kísér, mint az árnyék,
A mezőn, a kék - zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van: mindig ott van.
Jön utánam halkan és nyugodtan.
Nem nemes faj, korcs eb ivadéka,
A hűsége minden érdeme,
Meg, hogy úgy néz a szemembe néha,
Mintha mindent, mindent értene.
Le- lehajolok, hogy megsimogassam,
Ő hátára fordul erre lassan,
És ott érzem ujjaim hegyén
Dobogó kis szívét. Ó szegény.
Néha aztán - vannak külön utak -
Otthon kell őt hagynom, ez a sorsa.
Ekkor ő, mint, akit szíven szúrtak,
Leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
Akkor tér meg ő belé a lélek,
Ó, hogy megörül, ha megérkezem!
Hogy ugrál körül! Nyalná a kezem.
Kaputól az ajtóig követ,
Ott megáll, és hűség és remény csillog a szemén;
Hátha, hátha beljebb is jöhet?
A bundája ázott, talpa nedves,
De oly szépen néz rám... Jöjj be kedves,
Jöjj be, ha ez néked gyönyörűség.
NE CSALÓDJÉK A REMÉNY, A HŰSÉG!
(Sarkadi -Nagy Antalné, Margó nénitől |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek/idézetek |
|
|
|
Címkék: megsimogassam, visszatérek, végtelenben, gyönyörűség, hátranézek, megérkezem, nyomomból, nyugodtan, lehajolok, csalódjék, leroskad, boldogan, szemembe, kísérjen, ivadéka, hagynom, mindent, találom, bundája, sarkadi, antalné, nénitől, beljebb, csillog, kapunál, megörül, kaputól, szúrtak, szegény, lépteim, mintha, értene, nyalná, hátára, ajtóig, megáll, hűsége minden, szemembe néha, ajtóig követ, bundája ázott, Nadányi Zoltán, CSALÓDJÉK REMÉNY,
|
|
Offline
